Augusztus 6.
Terv: Kenutúra a Gauja patakon Lettországban

Ma fél 10-re beszéltük meg a Baili vezetőjével a kenus indulást. Ez azt jelentette, hogy két autóval elmentünk a kiindulási helyre, Valmiera-ba, a híd közelébe. A kenuk és mi ott maradtunk, Zoli és a főnök elmentek a célhoz, otthagyták a mi autónkat és együtt visszajöttek, majd elindulhattunk a vízen, a tervezett 20-22 km-re.

A Gauja Lettország területén a leghosszabb folyó, Észtországgal részben határfolyó is. Az eredésétől a torkolatig csak 90 km légvonalban, de a folyó valójában 452 km hosszú, tehát nagyon kanyargós. 1973 óta számít a környező terület nemzeti parknak. A Gauja attól különleges, hogy fehér és sárga homokkő szegélyezi a medrét, illetve homokból folyamatosan épít és bont, sokat változik évek alatt a meder helye. A túrázáshoz jól használható három nyelvű kis könyvet kaptunk, a nevezetes helyen angolul is kinn vannak az információk. Ilyen hely volt a Sietiniezis, ahol a Baltikum legmagasabb fehér homokkő partfala van, sok fészeklyuk van benne. Jelenleg az odavezető gyalogút éppen felújítás alatt van, így csak korlátozottan látható.

Ennél a pontnál is kikötöttünk, és még pár más helyen is, így délután négy-öt óra felé értük el az autónkat. A folyó a homokot a meder közepén is lerakja, így sokszor akár gyalogolni is lehetett a folyóban, máskor meg kötéllel húzni a kenut, olyan sekély volt. Szép nyugodt túra volt nyári időben, a vízen senki más nem kenuzott akkor rajtunk kívül, a parton sok helyen fürödtek. A végére eléggé elfáradtunk, főleg miután felcipeltük a kenukat a partról. Azután visszaautóztunk a kempingbe, nagyrészt nem aszfaltos úton, ami rendes közlekedési útnak számít, van rajta buszmegálló és közlekedési táblák is. Már értjük, miért olyan porosak itt az autók, már a miénk is mosásra érett. Visszaérve a kempingbe kihasználtuk a mosógép meglétét és elindítottunk egy adagot, majd később bementünk Valmiera-ba. Kicsit nézegettünk a bevásárlóközpontban, vettünk pár dolgot, majd vacsoráztunk, megint csak jót, íme:

Mindeközben a városban lezárták a központi utakat, mindenki az utcán volt és nagy felvonulás kerekedett, végül valamennyien odavonultak az étteremmel szomszédos térre, ahol már színpad állt. Valmiera 732 éves jubileumát ünnepelték, ebbe csöppentünk bele.

Elfáradtunk az evezéstől, biztos mindenki jól alszik majd, holnap pedig irány Észtország.

Nap bácsija: a Baili főnöke, akitől a kenukat kölcsönöztük és segített a szállításban. Nap nénije: vörös hajú, kicsit ijesztő pincérnő, aki viszont nagyon gyorsan hozta a megrendelt ételeket. Nagyon szép ez a hely, ajánljuk mindenkinek.

Képek az indulás előtt - Valmiera, raftingpálya

Pihenő útközben - benn homokpadok

Sétaút a látványos sziklához

A túráról visszafelé - fénykép a szélvédőn át

Valmiera 732 éves