Augusztus 15.
Terv: városnézés Rigában

Nyugodt éjszaka és reggelizés után kocsival mentünk az annyira nem közeli vasútállomásra. Kerékpárral tíz perc lett volna, de nem akartuk a bicikliket egész napra kikötve ott hagyni. Amúgy  28 km lenne innen Riga, nagyrészt végig kiépített külön kerékpárúton, ami sokszor a sínnel párhuzamosan fut. A kerékpárt is fel lehet vinni a vonatra, ha akarjuk, ezt megkérdeztem, 45 centbe kerülne.

A vonat kényelmes, kívülről inkább csúnyácska, de belül tágas egyterű, nem zsúfolt. Jó választás volt az autózás és parkolókeresés helyett, az utakon itt nagy a forgalom. A rigai pályaudvar kicsit olyan, mint a vonatok: a vonatról leszállva kopottas, de leérve az aluljáróba hasonló a kép, mint Németország sok városában. Üzletek, tisztaság, minden egyértelműen kiírva, wc, étkezőhelyek, a város felől pedig sikerült a valószínűleg egykori szocreál épületből modern homlokzatot és tágas teret csinálni, két oldalról bevásárlóközpontokkal.

Utcakép a belváros felé haladva

Ez a néni az utcán táncolt és énekelgetett.

Riga, mint egykori Hansa-város, Brémától kapta ajándékba ezt a szobrot a muzsikusokról. A lenti, ugyanazon a téren álló vörös téglás ház homlokzatán szintén a négy állat árnyéka jelenik meg, ezt csak a fotók nézegetésekor vettük észre.

Templomtorony alulról - lifttel lehet felmenni.

A belváros és látnivalók gyalogosan bejárhatók, ma is bőven megvolt a 15 kilométerünk.

A Szent Péter templom tornyába tudtuk, hogy lift visz fel, azt viszont nem, hogy ezért felnőttektől 9 eurót kérnek, ezért csak a három gyerek ment fel fényképezni. Elég soká jöttek, mert lefelé 15-20 percen át vártak liftre, ami elakadt a harmadikon, lépcsőt nem ajánlottak fel a várakozóknak.

A felújítás alatt lévő Dóm tornya balra 

Jobbra a városháza, vele szemben a kép bal sarkában a Feketefejűek háza, háttérben a Daugava folyó.

A Nemzeti Könyvtár

Riga déli része az óvároson túl

Egy a sok-sok esküvői párból, akit ma láttunk

A Dóm tér felé haladva egy palacsintázóban ebédeltünk, önkiszolgáló, olcsó és gyors. Alig több mint 20 eurót fizettünk a különféle sós és édes töltött palacsintákért, amiből háromnál többet aligha tud bárki megenni. Nálunk is túlbecsülte az éhségét valaki, így egy-két darabot becsomagolva vittünk tovább.

Előző nap átutazva a városon láttunk hirdetéseket, amelyet a hétvégére három napos rendezvényt reklámoztak. Afféle városi fesztivál volt ez sok programmal több helyszínen, a Szent Péter templomban kaptunk róla részletes angol nyelvű brossúrát. Néhány helyszínt útba ejtettünk, volt, ahonnan többre számítottunk. Láttunk több utcai koncertet, egy dobos-táncos csoportot, oroszul éneklő népviseletes asszonyokat (kár, hogy a fiúk ezt nem, jó képek lettek volna), sok-sok sátrat helyi termékekkel és ajándéktárgyakkal, helyi ételekkel, kézműves foglalkozásokat.

Feketefejűek háza - a teljesen lerombolt épületet csak a 2000-es évek elején építették újjá.

Az édességmárkabolt cégére

Dómtemplom közelről

Ez az öt évvel ezelőtt felállított üvegkarácsonyfa olyan népszerű lett, hogy meghagyták az ünnepek elmúltával is. Háttérben a Szent Péter templom tornya.

Egy a sok trükkös felvétel közül a karácsonyfánál.

A történet szerint egy gazdag lett kereskedőt nem akartak bevenni a csak németekből álló céhszövetségbe, ezért a tőzsdével szemben álló házára két macskát tett fel, a fenekükkel a tőzsde felé. Aztán megkérték, hogy hozza a macskákat kevésbé illetlen helyzetbe és utóbb be is vették a céhszövetségbe.

Helyi terméket árusító asszony

A macskás ház mellett benéztünk egy cukrászdába, ahol tényleg helyben készült sütemények voltak nagyon finomak, kedvező áron, tehát meglehetősen szénhidrátdús napunk volt, főleg hogy még a Laima cég márkaboltjába is bementünk, leginkább körülnézni, persze nem üres kézzel jöttünk ki. A Laima a lettek minőségi édességmárkája, hasonló, mint az észteknek a Kalev.

Képek Riga szecessziós negyedéből

A dobos társulat nagyon jó előadást tartott, középen a szakállas lett a nap bácsija. Van itt egy fizikatanárnőre emlékeztető hölgy is, de ő nem lett a nap nénije.

Toronyházak a túloldalon.

Jellegzetes kép Rigából: Feketefejűek háza, háttérben a Szent Péter templom.

Egy kevésbé jellegzetes kép

A pályaudvaron ettünk még estefelé a Cili pica-ban, ez itt a Baltikumban egy hálózat, nem csak pizza, mindenféle étel van, egész jó volt. Aztán hazavonatoztunk, megállapítottuk, hogy sokkal többen lettek a kempingben és próbálkoztunk a távoli zuhanyzóval a tegnapi helyett, kicsit jobb a helyzet.

Nap nénije: sok-sok esélyes lehetett volna, annyi mindennek voltunk tanúi. Megfigyeltünk egy életképet, szinte filmbe illőt, két kissé tanácstalan rendőrrel, két telefonnal telefonáló ideges anyukával, egyéb női rokonokkal, sírdogáló gyerekkel. Feltételeztük, ez az a szituáció volt, mikor az egyik gyerek elveszik és keresni próbálják.  És valóban, láttuk a végkifejletet is, Naslii! (Megtalálták!) – kiáltotta az anyuka és már jött is egy nagyobb lány az eltűnt hat év körüli fiút hozva. Ezen a ponton az öröm és düh kifejeződését figyelhettük meg. Láttunk még eleső nénit, utcán táncoló idősebb nénit (pénzgyűjtős) és másokat. Végül a gyerekek a flegma, telefonján játszó liftkezelő nénit választották a templom tornyából.

Nap bácsija: a dobos társulatból a Mikulásra emlékeztető szakállas férfi.