Augusztus 4.
Terv: kirándulás Trakai-ba, biciklitúra

Ma a félórás autóútra lévő Trakai-ba kirándultunk, ami Litvánia egyik legnagyobb nevezetessége. A Galve tóban álló vízivárról van szó, amelyet a középkorban megintcsak Genimidas kezdett el építeni. Évszázadokig romos állapotban volt, csak a 20. században állították helyre.

Ahhoz képest, hogy sok turistát vonz, szinte a bejárat mellett találtunk parkolót. Amúgy a helyi háztulajdonosok, idős nénik, az udvarukat parkolónak alakították ki, oda is be lehet állni. Hivatalosan a parkolás 90 cent óránként. A tömeglátványosság relatív itt, van sok látogató, de nem tapossuk egymás sarkát. 6/3€ a belépő a várba, ezért a felújított belső tereket, a vár helyreállításáról, történetéről szóló kiállítást és egy litván történeti kiállítást lehet végignézni.

Trakai - vízivár

A vár belső udvara

Kastély a tó másik oldalán

Kibinine étterem bejárata

Egy a régi faházak közül

Ma is nagy meleg volt, 30-32 fok, ezért úgy döntöttünk, még ebéd előtt biciklizünk nem túl sokat, majd délután pedig vízibiciklizünk. Így eltekertünk 6-8 km-t egy szép fehér kastélyhoz a tó másik oldalára, majd vissza, a többségnek elég is volt ennyi. Közben felfedeztünk a Kibinine vendéglőt, amely karaita specialitásokat kínál és az útikönyv is írt róla. A karaiták egy törökkel rokon népcsoport, amelyet védelmi célokra telepítettek ide még a középkorban. Ma már csak kevés leszármazott van, de ápolják a kulturájukat. Ebben a vendéglőben nagyon nagy volt a választék, főleg kibinait evett a többség. Ezt az ételt hasonlónak találtuk a négy évvel ezelőtt Torunban, Lengyelországban evett sütőben sült piroghoz, valamint a tavaly Cornwallban fogyasztott cornish pasty-hoz. Tehát ettünk négy levest, a felszolgáló itt sem tudta elmondani angolul, hogy milyen leves a napi leves, csak azt, hogy zöldség. Krumplis – édes káposztás leves volt. Elfogyott még kilenc kibinai, úgymint hagyományos húsos, gombás, gombás-sonkás, spenótos-túrós, csirkés kibinai kifejezetten hagymagyűlölőknek. Megettünk egy adag cepelinait, egy kijevi csirkemellet, három desszertet, mindehhez három liter citromos-mentás vizet, és ez éppen 40 € volt.

Cepelinai

Kibinai

 A többiek még fontolgatják, hogy kóstoljanak-e kvaszt, nekem ez nem jutna eszembe (30 éve voltak ilyenből ragacsos-büdös automaták a Szovjetunióban). Itt sokan ittak ilyet.

Ebéd után, negyed négykor elmentünk egy órára vízibiciklizni a vár körül (7€), közben két gyermek a tóban is fürdött, önszántukból. Kellemes volt a víz a nagy melegben. Mindeközben Zoli Trakai városába biciklizett be kávézni-süteményezni. Állítólag az is nagyon finom volt.

Egy-két apró ajándéktárgy vétele után visszajöttünk a kempingbe, ahonnét hárman még fürödni mentek a közeli folyóhoz. Az azért hidegebb volt, mint a tó vize.

Jellemző ajándéktárgyak egyébként a borostyán, vászon holmik, fura sapkák, fazekas áru, faragott dolgok.
Nap bácsija: vízibiciklis, akinek nem tudtunk igazolványt felmutatni, de valószínűleg bizalmat gerjesztettünk és odaadta anélkül is. Nap nénije: több esélyes is van, végül az a  ázsiai nő lett a befutó, aki a várban guggolt és nézte a fényképeit.