Augusztus 11.
Terv: városnézés, pihenés Tallinnban

Gyermekeink a pihenőnapot nagyon is komolyan vették, így délelőtt csak Zoli tekert egyet a közeli Lennusadam Harbour Seaplane tengerészeti múzeumba, senki sem akart vele menni. Pedig, mint utólag kiderült, ez Észtország legnépszerűbb múzeuma. Három hatalmas hajó- és repülőgéphangárt alakítottak át múzeummá, valódi tengeralattjárót és más régi hajókat lehet megnézni és van több szimulátoros játék is.

Bejárat

Belső terek: tengeralattjáró

Legénységi ágyak - kislegényeknek

A hangárok kívülről

Közben ebédeltünk is az utca túloldalán, egy házzal odébb a Vernalia Kohvik-ban, azaz kávézóban, fejenként nagyjából 4-5 euróért. Ez úgy történt, hogy kicsit pakolgattunk lenn az autóban, amikor frissensültek szagát érezve elindultam az orrom után. Eddig nem is vettük észre, hogy ott is van valami. A környéken dolgozók járnak oda ebédelni, ízlésesen megcsinált kifőzde.
Ebéd után az volt a terv, hogy elbiciklizünk a Kadriorg parkba és a Pirita városrészbe, néhány látványosságot, parkokat sejtve ott. Még egy kis bevásárlóközponti nézelődés és óvárosi utolsó séta volt tervben, az elfogyott Kalev csokikat is pótolni kellett.
Kiderült, hogy a város napközben is nagyon jól kerékpározható, egyenletesek a burkolatok, sok az új aszfalt, szerintem olyan is volt, amit ma raktak le. A zebránál az autósok kivétel nélkül mindig megállnak.
A Kadriorg parkban sok virágos felületet, szökőkutakat találtunk, Nagy Péter palotáját, ami múzeum, mögötte szép virágoskerttel, körülötte nagy parkkal. 18. századi, mint a mi kastélyunk, hasonlóságok felfedezhetőek. Van itt gyerekeknek múzeum is, mellette nagy játszóterekkel.

Közel volt a KUMU, azaz a kortárs művészetek múzeuma, ahová eredetileg csak a modern épület miatt akartunk kitérőt tenni. Aztán annyira vonzónak találtuk, hogy szinte beszippantott minket és vettünk belépőt is. Maga az épület is érdekes, üveg és beton, fa elemekkel, skandináv egyszerűség. Az ötödik emeletről egy sötétített üvegen át szép kilátás nyílik a városra.
A kiállítások közül Marko Mäetamm műveit találtuk a legérdekesebbnek, például ezek itt, Home and away volt az időszakos kiállítás címe.

Belső tér

Ebben a teremben csak fejek voltak, némelyik folyamatosan beszélt.

Innét tovább bicikliztünk, most már főleg a tengerparton, a tallinniak egyik kedvenc szabadidős sétányán Pirita felé, futók, görkori, kerékpárosok, majd vissza.

Az új és régi Tallinn tornyai

A belvárosba érve bevásároltunk az akciós csokikból a Kalevben, minimális vásárlással nézelődtünk a Viru Keskusban, a Foorumban - ezek túl elegánsak=drágák, és egy hétköznapibb plázában. Megint a Vapiano-ban ettünk, bentről szemmel tartva a kikötött bicikliket. Végül át az óvároson, a városháza előtt egy óriásbuborék-eregetőt nézve magyarokat hallottunk, először tíz napja. Bár sokszor volt úgy, talán tényleg a nyelvrokonság miatt, hogy mintha magyart hallanánk. A mondatdallamok, hangzókészlet, hangsúlyok hasonlók.

Nap nénije: az alattunk lévő kisboltban dolgozó orosz néni.
Nap bácsija: a főtéren a mutatványos ember.