Augusztus 12.
Terv: utazás Tallinnból Saaremaa szigetére, kb. 245 km. Közben Angla szélmalmai, kráter Kaali-ban

Ma reggel összepakoltunk, majd indultunk tovább a fenti tervnek megfelelően Saaremaa szigetére, ami nagyjából 240 kilométernyi utazást jelentett.  Az útviszonyok az eddig megszokottak voltak, nagyon jó burkolat vagy éppen felújítás alatt lévő, most utóbbiból kicsit több jutott.

Saaremaa-ra úgy juthatunk el, ha Virtsu-ból átkompozunk Muhu szigetére, ami már egy töltéssel összeköttetésben van a nagyobbik szigettel. Ez Észtország legnagyobb szigete, 36 ezren lakják. Sokan járnak ide nyaralni, több természetvédelmi terület és nemzeti park van és más látnivalók is.

Minden késlekedés nélkül felkerültünk a kompra, ezzel a kisbusszal ötünknek 16 € a nagyjából húsz perces út. Az észtek persze már tudták, hogy itt rövid idő alatt jó áron meg tudnak ebédelni, hasonlóan, mint egy kifőzdében, tálcán vitték gyorsan az egyszerű ételeket és végeztek is kikötésre. Mi erre nem készültünk, és nem volt még dél sem.

Először Anglába tettünk kitérőt, ahol több régi szélmalom van egymás mellett. Annak idején volt 16 is, most 5-6 van. Azért ide épültek, mert itt domb van, ez ritkaságnak számít.

Innét a közeli Kaaliba mentünk, ami arról nevezetes, hogy itt van Európa legnagyobb meteoritkrátere, ami ráadásul jól meg is közelíthető. 110 méter átmérőjű, a benne lévő tó mélysége a csapadéktól függ, lefolyástalan és nem táplálja forrás.

Itt ebédeltünk a vendéglőben, eközben egyre jobban befelhősödött, előtte közel 30 fok meleg volt. (E helyütt együttérzően gondolunk a hirtelen megnövekedett olvasótáborra, amely otthon a sokadik hőséghullámot tűri:)) Ahogy továbbindultunk, elkezdett esni az eső és ez eltartott 1-2 órán át. Időközben odaértünk a tervezett szállásra, ami egy farm lett volna, ahol sátort terveztünk verni. Azonban nem volt senki, aki fogadjon minket, egy faházban lakó másik vendég hívta fel a tulajt, hogy megjöttünk. Az megüzente, hogy hova állítsuk a sátrat, de az autót hagyjuk kívül. Ez nekünk nem tetszett, bár szép tanya volt, de elég elhagyatott helyen. Így inkább továbbálltunk és bejöttünk az útközben látott Tehumardi kempingbe, ahol az eső miatt végül egy négyágyas kis faházba költöztünk be, ez 50 € lesz egy éjszakára, valaki matracon fog aludni. Szép tágas kemping, végre mosódnak a ruhák is, itt már elmúlt fél 11, de még majd teregetni kell.

Mikor elállt az eső, lementünk a tengerpartra, 300 m egy kiserdőn át. Szokatlan színek voltak, az ég összefolyt a vízzel, ami meg sem mozdult. Kicsit olyan volt, mint az egyik Jim Carrey filmben, ahol a vízen járnak (Mindenható). A gyerekek ennek megfelelően mindenféle érdekes fényképet készítettek. A víz sekély, hosszan be lehet gyalogolni, holnap majd újra megnézzük.

Aztán grilleztünk, mivel útközben vettünk hozzávalókat, bepácolt karajt és észt kolbászt. Mindegyik jó volt,  csak a zsír letakarítása a műanyag tányérokról rémes.

Nap nénije: a malmoknál a jegyszedő, aki a korábbi molnárok leszármazottja volt és statisztikát vezet róla, ki honnan érkezett. Amúgy velünk együtt spanyolok, németek, lengyelek, oroszok, litvánok, franciák voltak ott.
Nap bácsija: kempinges férfi, angolul és németül is beszél, nagyon figyelmes, szangvinikus.

A jobb alsó ablak a mi szobánk.

Komp Virtsu-ban

Szélmalmok Anglában és dísztárgyak. Azt gondoltuk, hogy ez nem kő, hanem valami műmárvány féle, de kiderült, hogy tévedtünk. Fontolgattuk egy új mézescsupor beszerzését, de egy ilyen tárgy elég súlyos, ha újra leesik.

Kráter Kaaliban

Gyerek a vízben

Erdőn át vezet az út a partra.

Nem annyira jó kép a kempingről.