Augusztus 10.
Terv: Kirándulás komppal Helsinkibe, városnézés, Soumenlinna erőd

Hosszú nap volt a mai. Előzőleg sokat latolgattuk, hogy lenne érdemes Helsinkibe menni, ott aludni egyet, mi legyen akkor a szállással Tallinnban. Míg aztán rátaláltam a Viking Line ajánlatára, amely reggel nyolc órás indulást és 21.30-as Helsinki visszaindulást ajánlott, ráadásul büféreggelivel és vacsorával együtt. Mindezt indulás előtt kb. egy hónappal ötünknek 157 €-ért, azaz nagyjából fejenként 32 €-ért. Ehhez annyit összehasonlításul, hogy aki a hajón fizette be a vacsorát, annak felnőttként 29-be került. Szóval úgy látjuk, nagyon jó ajánlatot kaptunk, és nem kellett drága szállást Helsinkiben keresnünk, azonfelül minden tervezett programot kényelmesen meg tudtunk csinálni.
Végül saját autóval mentünk el a kikötőig, hogy késő este se kelljen visszagyalogolni.
Beszállás után reggelizni mentünk, ami büférendszerben rendkívül bőséges volt, a gyerekek leginkább palacsintát, húsgombócot, krumplit ettek, de lehetett volna hideg halsalátákból is többfélét kóstolni, avagy virslit, tojást, felvágottakat.
Fél 11 után értünk Helsinkibe, ahol a hajó a központba, a Katanajokkára érkezik. Vettünk napijegyet, amely a HSL minden járatára jó, kicsit szétnéztünk a piacon és vettünk finn epret, aminek most van szezonja, finom édes. Amúgy is máshol jár még a természet, most virágoznak a hársfák. Ezután Suomenlinnára mentünk komppal, amire szintén jó a napijegy.
Suomenlinna Helsinki egyik fő nevezetessége, 1991 óta a világörökség része. Egy a 17. században épült hatalmas katonai erődről van szó, amely az idők során három országot is védett.

Helsinki felé

Sétaút az erődben

Van itt egy játékmúzeum is.

Az erőd megtekintése ingyenes, csak az egyes múzeumok meglátogatásáért kell külön-külön fizetni. Nagy területet lehet egyénileg vagy vezetéssel bejárni, összesen nyolc kilométernyi fal van. Én az erőd történetét bemutató múzeumba mentem be, ahol félóránként 9 nyelven követhető egy ismertető film, ami részletesen tárgyalja az építés körülményeit és a későbbi ütközeteket. Érdekesség, hogy a svédek építették francia anyagi segítséggel, hogy az oroszok ellen védjék magukat, de néhány évtized elteltével szinte harc nélkül mégis az oroszoké lett, onnantól őket védte. Aztán változott megint a helyzet, az oroszok elhanyagolták a védelmét, nedves lett a puskapor, így a szövetségesek (angol-francia-svéd) rövid harc után visszafoglalták. Érdekes volt, hogy maga az építkezés mekkora fellendülést hozott az akkori Helsinki/Helsingfors életébe.

Eközben a többiek tovább sétáltak, ketten a játékmúzeumba mentek be.

Visszakompozás után benéztünk a vásárcsarnokba, hátha van valami ehető elérhető áron. Minden jól néz ki, de 7€ körül még csak szendvicsek kezdődnek, egyszerű ételek inkább 10-12-től felfelé, drágának találtuk, gyorsétterembe mentünk. 

Kihasználva a napijegyet, felszálltunk a városnéző villamosra. Ez egy közönséges villamos, a kettes számú, amely a hármas számúvá átalakulva egy hurokjárat. Egy bő óra alatt körbejárja a várost. Így eljutottunk a Sziklatemplomhoz, amelyről külső képek nem igazán mutatnak sokat, mivel éppen felújítják és amúgy is sziklákba van szinte ágyazva. Kő, beton és vörösréz tető belülről, szép, egyszerű és letisztult, jó akusztikával. Inkább meg kell nézni, nem lehet leírni.

A Viking Line másik kompja a Katanajokkán.

Képek a kompról: az alsó képen jobbra a Katedrális, balra az Uszpenszkij Székesegyház.

Sziklatemplom bent.

Magyarul is vannak mondatok.

Sziklatemplom - bejárat.

Innét további két megálló és egy rövid séta volt a Sibelius zeneszerző emlékműve, Helsinki egy másik nevezetessége. Itt fagyi nem lett, mert az utcai árusnál 3 €-nál kezdődött egy gombóc (mint annak idején Mont St. Michelben), ezt horrorisztikusnak tartva egy szupermarketbe tértünk be és vettünk jégkrémet és vizet. 

Tovább villamosozva elhaladtunk az 1952-es olimpiai stadion, a vidámpark mellett, majd visszaértünk a központba. A központ igazából klasszicista stílusban épült épületek szabályos hálózata, amelyet több utcányi bevásárlóközpontok, passzázsok vesznek körbe. Mindenhol üzletek, design boltok.

Megnéztük még a katedrálist, majd sétálgattunk a környéken. Egy-két érdekes boltba benéztünk, például egy olyanba, ami mindenféle aszalványt, liszteket, magvakat árult. Itt felfedeztük a két éve Flavigny-ban megismert ánizscukorkát, muszáj volt venni egy dobozzal.

Katedrális

Még elsétáltunk az Uszpenszkij pravoszláv székesegyházhoz, de már zárva volt, ez már este fél nyolc tájban történt. Nem baj, csatlakoztunk azokhoz, akik a templom előtti dombon a füvön és sziklákon ülve pihengettek, nézték a felszálló hőlégballonokat meg a várost.

Uszpenszkij székesegyház

Visszasétáltunk a kompkikötőbe, várakoztunk, majd mikor eljött az ideje, 21.10, kompra szálltunk. Úgy tűnt, most kevesebben voltak, mint idefele, csomag se sok. Amúgy a finnek kartonszám hordják Tallinnból az alkoholt, cigarettát, a kompon még tulikocsit is lehetett vásárolni, hogy le tudják tolni.

Nagy várakozással néztünk a vacsora elébe és nem is csalódtunk. Nagy zabálás lehetne ennek a címe. Próbáltunk lassan és mindenből csak keveset enni, hogy több mindent meg tudjunk kóstolni.

Csak néhány étel, amit láttunk vagy kóstoltunk: rákok, kagylók, kaviár, mindenféle halas előétel, csirkesaslik epercsatnival, spárga sütve, bárány carpacció borókabogyóval. A főételeknél erdei gombás lazac, pestós-spenótos tésztatekercsek, gnocchi zöldségekkel, csavart fogasfilé fehérboros mártásban, gratinált articsóka sajttal, rákvagdalt, marhahús konyakos mártással, a csirkéhez már nem is nyúltunk. Desszertnek lapátolható eper tejszínhabbal, macaron, csokoládé mousse, csokis-mentás sütemény, mini epres pannacotta, ekler, fagylalt korlátlanul. Sajtok sós rágcsákkal. Csapból vörös-fehér bor, sör, üdítők. 

Itt még üres az asztal...

Itt csak saláták és előételek vannak.

Összefoglalva, nagyon érdemes végigböngészni a Viking Line ajánlatait.

Mikor a vacsora megvolt, kiültünk a teraszra nézni, hogy sötétedik be teljesen. Kicsit szelesnek találva, beljebb húzódtunk, ahol élő zenére lehetett táncolni, vagy karaoke bárba is lehetett menni.

Utóbbit, hallgatva a finnül Dzsingisz kánt karaokézót és másokat, nagyon szórakoztatónak találtuk.

Nap bácsija: ázsiai idegenvezető, aki előttünk vásárolt jegyeket a Suomenlinna-i kompra, a jegyeket otthagyta a pénztárban, úgy rohant, átmászott a korláton is, de már így is lemaradt, a csoportja meg fenn volt a kompon.

Nap nénije: a karakokét vezető hölgy.