Blogjaink korábbi utazásainkról:

fertod-nordkapp.blogspot.com
lengyel2011.blogspot.com
nordsee-benelux.blogspot.com
fertod-bretagne.blogspot.com
england-scotland-2014.blogspot.com  

És a legújabb:
http://kaukazus2016.blogspot.hu/

A tervezett útvonal:

Augusztus 1.
Terv: utazás Fertődtől Raszyn-ig, kb. 710 km

Az első napunk a tervnek megfelelően alakult, nyugodt tempóban, probléma nélkül nagyjából 10 órát voltunk úton többszöri megállással, mire a Varsó közeli szállásra értünk. Indulástól számítva Szlovákián négy óra alatt keltünk át, Zwardon felé Lengyelországba, majd tovább Bielsko Biala, Katowice és Czestochowa irányába. Talán Csehország felé gyorsabb lehetett volna Czestochowa-ig, mert Ostrava-tól autópálya van, de így is szinte végig kétszer két sávos úton mentünk. A lengyel szakaszon a városok közelében sokszor kényszerítenek hirtelen megállásra a lámpák, a körforgalom nem jellemző. Ilyen hirtelen megállásokból tanúi voltunk egy balesetnek is, éppen megálltunk egy parkolóban, amikor három-négy autó egymásba csúszott.
Említésre méltóak még az autóúton kerékpározók és az út mellett áfonyát és rókagombát áruló emberek.
A szállásunk egy két szobás apartman öt ággyal, 200 zlotyért, azaz kb. 15000 forintért ötünknek, ez a Hotel Korona Raszyn-ban. Érkezés után szerettünk volna valamilyen lengyel vacsorát enni, de sokáig sétálva csak egy pizzázót találtunk. De jó volt az is.
Idén is választanak a gyerekek nap nénijét és bácsiját: az előbbi a recepciós néni, csak lengyelül beszél, utóbbi a pizzériás fiú, aki viszont nagyon szívesen és jól beszélt angolul.

Parkoló Szlovákiában, Zsolna előtt

Raszyn, ul. Krakowska, pillantás egy hídról

Augusztus 2.
Terv: utazás Raszynból Vilniusba, kb. 471 km

Vasárnap reggel negyed nyolc körül már elindultunk Raszynból, hogy Varsót megkerülve Litvánia felé haladjunk. Négy éve jártunk már a fővárosban, ahhoz képest azt tapasztaltuk, hogy komoly útépítések zajlottak a város körül, bár az egész útra igaz ez, amerre jártunk. Rendszerint kétszer két sávos utak vannak, ha nem, akkor is széles, jó aszfalton lehet haladni. Azoknál a városoknál, ahol legalább két út fut össze, szinte mindenhol kész az elkerülő út, vagy éppen épül.

Útközben egy kávézóban reggeliztünk, majd Lomza-n és Augustow-on keresztül az Ogrodniki határátkelő felé mentünk. Az utolsó szakasz különösen szép volt, erdők vagy tavak mellett vezetett az út. Litvániába átérve nagyon lecsökkent a forgalom, a sűrűn lakott településeket elszórt tanyák váltották fel. Az országba beérve azonnal volt egy információs épület prospektusokkal, wc-vel.

Közben az órát is előrehajtottuk, így majdnem négy óra lett, mire Valkininkai-ban egy kis étteremben megebédeltünk. Előtte olvastunk mindenfélét a litván ételekről és felszolgálásról az útikönyvben, így volt mit tesztelni: kértünk egy napi levest, ami végülis egy gazdag sóskaleves lett, de a felszolgáló nem tudta elmondani angolul, mi az. Nem baj, Zolinak ízlett. Kértünk cepelinai-t: erre azt mondta a felszolgáló, hogy már csak egy fél van. Kértük. Kértünk még koldinai-t, ami húsos derelyeszerű étel volt most, krumplis blyni-t, ami palacsintaféle, hasonló a cicegéhez, ezen kívül két adag húsos ételt. Az ételek nem egyszerre jöttek, de végül minden elfogyott. Végül összesen vízzel együtt fizettünk 22.70 €-t.

Útközben még láttunk megint egy balesetet – fehérorosz előzgető karambolozott, korábban még minket is előzgetett -, azon kívül sok vicces településnevet, mint Kukiskés, Rudiskés, stb. Beleolvastunk az útikönyvbe is, kiderült, hogy a Jó estét! az Labas vakaras, mondjuk lettül meg majd Lab vakar lesz.

A Vilnius-i kemping nincs messze a folyóparttól, nyugodt környéken van. Ahhoz képest, hogy a balti országok alapvetően laposak, mégiscsak sokat kellett dombnak felfelé tekerni, mikor főzés és vacsora után elmentünk felfedezni, hogy hol van bolt. Nagyon jó kis kemping, egyszerűen megoldva, konténerekben vannak a kiszolgáló helyiségek. Jó volt a fogadtatás, percek alatt bejelentkeztünk, azonnal adtak térképeket. A három éjszakára fizettem összesen 63.50 € -t, árammal, wifivel együtt. A szomszédunk egy magányos német, aki két hónap alatt felment a Nordkapp-ig, majd lejött a Balti államokba, tett egy hajókörutat Stockholmba és Szentpétervárra, bejárta a három országot és holnap indul hazafelé. Mindezt egy átalakított régi VW kisbuszban, amiben alszik. Rengeteg nemzet van itt, sok-sok lakóautó, van, aki mosógépet is hozott és ki van állítva a fűre (?).  Van ír, angol, német, olasz, francia, lengyel és épp most láttam meg egy osztrákot is.
A nap bácsijának a szomszéd német lett megválasztva, bár lett volna több jelölt is. A nap nénije egy rendőrnő, aki nem állított meg bennünket, csak mosolygott ránk. Sorban megállítottak a határ közelében majdnem mindenkit, nekünk csak intettek. Szerintem csak nem akartak velünk küszködni, nyelvileg. Érdekes még, hogy a rendszámtáblánk nagyon hasonlít a litván táblához, legfeljebb második ránézésre derül ki, hogy mégsem litván.

Első litván éttermünk

Áll a sátor a Vilnius-i kempingben

Augusztus 3.
Terv: városnézés Vilniusban

Hosszú, meleg napunk volt ma Vilniusban. Reggelire már helyi kenyeret és pékárut ettünk, a savanykás-édeskés rozskenyér különösen finom. A recepción kaptunk 3€-s napijegy kártyákat, elgyalogoltunk a következő trolimegállóig, ahonnét a vasútállomásig vitt a troli, itt már a belváros kezdődött.

Még a belváros előtt, utca Vilniusban

A Napnyugta-kapunál rögtön egy magyar nyelvű emléktáblába futottunk bele. Megnéztük az itt található bazilikát és benne a csodatévő ikont. Ezután a térképünk ajánlását követve még megnéztünk pár templomot, érdekes utcákat. Bementünk a Báthory István által alapított egyetemre, amelynek egymásból nyíló udvarai szintén látogathatóak. Majd az utca közepén leültünk ebédelni egy Naked bite nevű étteremben, ahol nagyon jól elkészített fűszeres gombalevest, valaki konfitált kacsát, mások marhasültet ettek. Itt a három levesért, négy főételért 30 € alatt fizettünk. Valójában a nap folyamán még leültünk 2-3-szor valahol, de rosszat sehol sem ettünk.

Ebédre várva, az egykori gettóban

Étlap

Gombakrémleves

Fenn kacsacomb, lenn marhasült

Kegyhely a bazilikában

A városháza előtti tér

Az egyik egyetemi udvar...

...és egy másik, benne a Szt. János templommal

A Literatu utcán keresztül jutottunk el az Uzupis városrészbe, ami művészek félhivatalos köztársasága.

Később felmentünk a vár tornyába – felvonóval a melegre tekintettel - , és megnéztük onnét is a város tornyait. A toronyban volt egy kis kiállítás is filmvetítéssel Litvánia legújabb kori történelméről, például az 1989-es nagy élő láncról láthattunk felvételeket. Akkor a Szovjetúniótól való elszakadásért kétmillió ember alkotott láncot Tallinntól Vilniusig.

Lejőve a várból még oroszul útbaigazítottam két gyévuskát (Mi van ott, ha arra mennek tovább?), majd egy buszra felszállva Vilnius modern, toronyházas negyedébe mentünk, ahol végül az Európa bevásárlóközpontban pihentünk egy kicsit.

Szt. Anna templom, vörös téglából

A vilniusi katedrális

Kilátás Genimidas bástyájából az új városrészre és a Narev folyóra

Toronyházak a másik oldalról

Zoli mérése alapján több mint 17.5 km-t gyalogoltunk ma. Kényelmes, vastag vagy merev talpú cipő ajánlott a nagyköves utcák miatt. Úgy látszik, minden napra jut egy baleset, most fagylaltozás közben láttuk, ahogy egy taxiba tolat egy áruszállító kisteherautó.

A nap nénije így a kisteherautót vezető hölgy lett, a nap bácsija pedig a pincér az ebédelős helyen.

A kemping az expó épülete mögött van

A legközelebbi bolt

A Napnyugta kapu kívülről, balra tőle az emléktábla

A kapu belül

Két pravoszláv templom

Báthory emléktáblája az egyetemen

Képek az egyetem 12 udvaráról

A Literatu utcán művészek helyeztek el kis műalkotásokat

Az Uzupis "köztársaság" bejárata

Ilyen is van Uzupisban, jobbra a Hableány szobra lemaradt,

de itt már látható.

Uzupis jelképe

Utcakép, fotóssal

A vár felújított bástyája, ahová felvonó is vezet

A Fejedelmi palota, de hétfőn zárva

A katedrális különálló tornya

Augusztus 4.
Terv: kirándulás Trakai-ba, biciklitúra

Ma a félórás autóútra lévő Trakai-ba kirándultunk, ami Litvánia egyik legnagyobb nevezetessége. A Galve tóban álló vízivárról van szó, amelyet a középkorban megintcsak Genimidas kezdett el építeni. Évszázadokig romos állapotban volt, csak a 20. században állították helyre.

Ahhoz képest, hogy sok turistát vonz, szinte a bejárat mellett találtunk parkolót. Amúgy a helyi háztulajdonosok, idős nénik, az udvarukat parkolónak alakították ki, oda is be lehet állni. Hivatalosan a parkolás 90 cent óránként. A tömeglátványosság relatív itt, van sok látogató, de nem tapossuk egymás sarkát. 6/3€ a belépő a várba, ezért a felújított belső tereket, a vár helyreállításáról, történetéről szóló kiállítást és egy litván történeti kiállítást lehet végignézni.

Trakai - vízivár

A vár belső udvara

Kastély a tó másik oldalán

Kibinine étterem bejárata

Egy a régi faházak közül

Ma is nagy meleg volt, 30-32 fok, ezért úgy döntöttünk, még ebéd előtt biciklizünk nem túl sokat, majd délután pedig vízibiciklizünk. Így eltekertünk 6-8 km-t egy szép fehér kastélyhoz a tó másik oldalára, majd vissza, a többségnek elég is volt ennyi. Közben felfedeztünk a Kibinine vendéglőt, amely karaita specialitásokat kínál és az útikönyv is írt róla. A karaiták egy törökkel rokon népcsoport, amelyet védelmi célokra telepítettek ide még a középkorban. Ma már csak kevés leszármazott van, de ápolják a kulturájukat. Ebben a vendéglőben nagyon nagy volt a választék, főleg kibinait evett a többség. Ezt az ételt hasonlónak találtuk a négy évvel ezelőtt Torunban, Lengyelországban evett sütőben sült piroghoz, valamint a tavaly Cornwallban fogyasztott cornish pasty-hoz. Tehát ettünk négy levest, a felszolgáló itt sem tudta elmondani angolul, hogy milyen leves a napi leves, csak azt, hogy zöldség. Krumplis – édes káposztás leves volt. Elfogyott még kilenc kibinai, úgymint hagyományos húsos, gombás, gombás-sonkás, spenótos-túrós, csirkés kibinai kifejezetten hagymagyűlölőknek. Megettünk egy adag cepelinait, egy kijevi csirkemellet, három desszertet, mindehhez három liter citromos-mentás vizet, és ez éppen 40 € volt.

Cepelinai

Kibinai

 A többiek még fontolgatják, hogy kóstoljanak-e kvaszt, nekem ez nem jutna eszembe (30 éve voltak ilyenből ragacsos-büdös automaták a Szovjetunióban). Itt sokan ittak ilyet.

Ebéd után, negyed négykor elmentünk egy órára vízibiciklizni a vár körül (7€), közben két gyermek a tóban is fürdött, önszántukból. Kellemes volt a víz a nagy melegben. Mindeközben Zoli Trakai városába biciklizett be kávézni-süteményezni. Állítólag az is nagyon finom volt.

Egy-két apró ajándéktárgy vétele után visszajöttünk a kempingbe, ahonnét hárman még fürödni mentek a közeli folyóhoz. Az azért hidegebb volt, mint a tó vize.

Jellemző ajándéktárgyak egyébként a borostyán, vászon holmik, fura sapkák, fazekas áru, faragott dolgok.
Nap bácsija: vízibiciklis, akinek nem tudtunk igazolványt felmutatni, de valószínűleg bizalmat gerjesztettünk és odaadta anélkül is. Nap nénije: több esélyes is van, végül az a  ázsiai nő lett a befutó, aki a várban guggolt és nézte a fényképeit.