Augusztus 18.
Terv: kerékpártúra Karkle-ból Klaipedába, majd komppal tovább Nidába és vissza kerékpárral a dűnén;

A mai kirándulásra már hetekkel ezelőtt megvettük a hajójegyet. Úgy terveztük, hogy a Kur-földnyelv litvániai részét biciklizzük végig, ami végül 56 km lett és praktikusabb felhajózni Nidába, a kiindulási helyre és visszatekerni Klaipedába, mint fordítva, mivel a hosszú szakaszon ritkábban jár a hajó. A www.keltas.lt oldalon vettük a jegyeket, ötünknek 45 €-ért. Ebben benne volt a kerékpárszállítás is a két órás úton. A hajón 72 ülőhely van, elvileg mindenki jogosult egy kerékpárt magával vinni. 9.30-kor indult a hajó a régi kikötőből, útközben Juodkrante-ban köt csak ki. A kempingből kocsival mentünk a városba, ott szedtük ki a bicikliket, visszafele pedig bepakoltuk.

Nida mindössze három kilométerre fekszik az orosz határtól, azaz a kalinyingrádi terület határától. Az ottani be- vagy átutazáshoz vízum kellene, így hazafelé ez kerülőt jelent. Nida nagyon szép egykori halászfalu, ahol a régi halászházakból nyaralók lettek. Nida északi végén található a Parnidzis vándorló homokdűne, amely a legnagyobb a földnyelven. Ez a terület ugyanis ezek miatt a dűnék miatt különleges. Több intézkedést is hoztak, hogy a mozgásukat lassítsák, a növényzet képes sokat megkötni, és sok helyen kizárólag a kijelölt ösvényen szabad tartózkodni. Így elérték, hogy most „csak” 0.5-1 métert vándorol a dűne évente a Balti-tenger irányába. Végül el fog egyszer tűnni, ahogy a falvak is, amelyeket az elmúlt évszázadban a homok elnyelt.

Miután megérkeztünk Nidába, rögtön ebédeltünk és elmentünk a Parnidzis dűne tanösvényéhez. Falépcső és deszkapallóból készült utak vezetnek rajta, a tetején egy napóra és egy kilátó van. Egy orosz idegenvezető beszédébe belehallgatva elmondhatom, hogy az a különleges itt, hogy körbenézve teljesen a horizontot látjuk, pedig szárazföldön vagyunk, ez ritka Európában. Különleges még, hogy a keskeny földnyelven fentről nézve láthatjuk a különböző növényi öveket igen kis területen, a sivatagtól a lombos erdőkig.

Kerékpárjaink útközben

A hajó belül

Az első homokdűnék a hajóról fényképezve

Juodkrante közelében hatalmas kormorántelep van.

Érkezés Nidába

A hajó kívülről

Egy régi betonépületből éttermet csináltak, itt ebédeltünk.

Útban a Parnidzis dűnére

Napóra a dűne tetején

Balra az öböl, jobbra a Balti-tenger: különböző színek.

Kilátás a Balti-tengerre

Nida házai

Hasonló dűnéket láttunk már korábban a Balti-tengernél, a Slovinski Nemzeti Parkban Leba mellett Lengyelországban, és Sylt szigetén is, Észak-Németországban az Északi-tengerben.

Nidából kifelé tekerve megnéztük még Thomas Mann nyaralóját. Az író a 30-as évek elején töltött itt két nyarat a családjával. Szép helyen van a ház, az öbölre néz, a legszebb kilátás a kicsi dolgozószobából van.

Ezután már igyekeztünk haladni, mert a több mint 50 km-t mind délután kellett megtenni. A kerékpárút végig kiépített, néhány száz méteres szakasz kivételével nagyon jó állapotú és jó vonalvezetésű, jól kitáblázott. Kevés ilyen látványos kerékpárút lehet, ahol egyszerre lehet a legkülönbözőbb sűrű és ritkásabb erdők, homokdűnék és a nyílt tenger között biciklizni. Sajnos az erdőben nem fényképeztünk, pedig az út nagy része benn a fák között megy, néha alig jön át a fény. Máshol a tengertől a dűne választ el, lépcsők vezetnek át rajta, lenn pedig végig finom fehér homokú strand húzódik, sokan pihennek itt.  

Érdemes induláskor feltankolni vízzel és kihasználni a ritka büféket, mert kevés ilyen van. A majdnem egyetlennél, amit találtunk, öt liter folyadékot vettünk magunkhoz, ez nagyjából 30 km megtétele után történt, a víz egy része a kulacsokba került.

Bár a félsziget gazdag állatokban, állítólag sok jávorszarvas, vaddisznó él itt, csak egy őzet láttak a fiúk. A kerékpárút Smiltyne-nél ér ki, szemben Klaipeda kikötőit látjuk, itt lehet kompra szállni, ami 5 perc alatt fejenként 40 centért visz át biciklistül a városba.

Útközben - feljáró a parti dűnére, alatti végig strandok a Balti-tenger partján

Kilátás fentről az erdő irányába

K, mint Klaipeda

Klaipedába visszaérve bepakoltuk a bicikliket a kocsiba és visszaindultunk a kempingbe, közben még útbaejtve egy Maxima xx-t, ahol vacsorát és reggelit vettünk. Úgy látszik, errefelé egyáltalán nem szokás reggel friss pékárut venni, a boltok is szerte a Baltikumban szinte kivétel nélkül 8-kor nyitnak, viszont este 10-11-ig nyit vannak és friss kenyér, bagett is most volt, nyolc óra felé. A kempingben a grillsütővel kicsit átforrósítottuk a grillcsirkét, sült csirkemellet, három húsos pirogot és jól bevacsoráztunk. Ezekből a húsokból csak nagyon kevés maradt, elfogyott még két kis doboz saláta, egy rúd kenyér, egy kisméretű karamellás torta. Este fél 10-kor még beállított a kempingbe egy fagyis kocsi, volt, aki még  mindezek után ott is vett magának valamit, pedig a biciklitúrán is fagyiztunk.

Nap nénije, bácsija: majd holnap beírom, mondták, de elfelejtettem.