Augusztus 17.
Terv: utazás a Jürmala-i kempingtől Litvániába, útközben Siauliai-ban a Keresztek hegye, érkezés Karkle-ba, kb. 290 km

Reggel sátorbontás közben még hosszan elbeszélgettünk a szomszéd német házaspárral, akik szintén sátorral járják a Baltikumot, csak most indulnak északi irányba. Névjegycsere lett a vége, kiderült, hogy a férfi bűnügyi főfelügyelő. A mai napunk egyébként is társalgós volt.

Először vásárolni mentünk, útravaló kellett és egy új matracot kellett keresni, mert az egyik ereszt. Meglett minden, majd kocsit mosattunk, ahol Zoli hosszan elbeszélgetett a tulajdonossal a lett viszonyokról. Szerinte Litvánia fejlettebb, Lengyelország meg még inkább. Az utak tényleg sok helyen rosszak, de nagyon igyekeznek, sok a felújítás. Ami még tetszett Lettországban, hogy a zöld területek mindenhol nagyon gondozottak, nyírtak, a közterületeken, lakótelepeken mindenhol sok virág és virágágyás van.

Litvániába átérve Siuliai (már sokszor megnéztem, hogy írják, újra meg kellene) felé mentünk, Litvánia egyik legnagyobb látványosságához, a Keresztek Hegyéhez. A szokás eredete a homályba vész, de már a 15. századtól kezdve állítottak itt kereszteket. A 20. században a szovjet időkben kétszer is ledózerolták, tilos is volt kereszteket állítani, mégis újra megjelentek, a nemzeti ellenállás jeleként is. Most az információs tábla alapján több mint 200.000 kereszt lehet itt, és a szám folyamatosan nő, hiszen bármelyik látogató állíthat keresztet, néhány egyszerű szabályt betartva. II. János Pál is járt itt, ennek emlékéül is áll egy kereszt, valamint a domb mögött ferences kolostor alapult.

Bejárat és információs központ

A meleg pulóver elérhetetlen helyen volt.

 Itt a parkolóban találkoztunk magyar motoros csapattal, akik Tallinnon, Szentpéterváron át Moszkvába mennek és majd Fehéroroszországon át jönnek haza.

Ezután Klaipeda felé mentünk tovább, a város közelében, Karkle-ben foglaltunk egy kempingben szállást. Itt a recepciós elmondta, hogy ma még zárva tartja a kaput, mert nem akar angol fiatalokat beengedni, mert tavaly még rendőrséget is kellett hívni hozzájuk. Holnap már nyitva lesz a kapu. Mögöttünk éppen egy nagy fesztivált bontottak el, milyen jó, hogy csak ma jöttünk.  Nagyon jó a kemping, tiszták a mosdók még este is, van elég hely a zuhanyzóban, nincs tömeg sem. Ez a Pajurio Takas. 200 méter a tenger, nagyon szép látvány, ott a szél se fúj, szokatlan a nyílt tenger, a parton sincs kiszögellés.

 A várttal ellentétben a víz hűvösebb, mint Jürmalában volt, mivel hamarabb is mélyül. Kicsit fürödtünk, aztán jól esett üldögélni a napsütésben. Zoli mindeközben felfedezte a környéket, majdnem Klaipedáig tekert el. Később újra elment megnézni, mikor nyit reggel a bolt – túl későn - , és füstölt hallal, szerinte polippal tért haza, szerintem nem, de azért megrágcsáltuk.

Este főztünk, facetime-oztunk, tulajdonos idejött még figyelmeztetni, hogy tavaly voltak tolvajok, vigyázzunk az értékeinkre. Elsőre nem túl barátságosnak látszó német szomszéd is idejött megkérdezni a wi-fi kódot. Megyünk aludni, amennyire lehet, holnap korán kelünk, megyünk kompra. Idehallatszik egy hangos orosz kiabálása és távoli énekszó.

Nap nénije: reggeli szomszéd néni, hasonlít egy futó sorozat egyik szereplőjére.

Nap bácsija: autómosó férfi, ő is kicsit hasonlít egyszerre több színészre is. Mosás közben cigarettázott.