Családi túra a Baltikumban

Augusztus 13.
Terv: Saaremaa szigete: kerékpározás, tengeri kenuzás, Kuressaare

A mai nap kissé esetleges lett, mivel a gyerekeket hagytuk aludni és csak 11 óra után álltunk útra készen. Különböző vélemények voltak a sziget felfedezéséről, miszerint kerékpárral avagy autóval és az irányokról is. Végül észak-nyugati irányba indultunk el és kocsival, Kihelkonna környékét, majd Pangát célozva meg, utóbbi helyre végül nem jutottunk el, mivel egy helyen rossz irányba mentünk, így Kuressaare-ba értünk be, ahová szintén készültünk.

A sziget nyugati felén húzódik egy nemzeti park, több madármegfigyelő hely, magasles van, először egy ilyenre másztunk fel. Aztán Kihelkonna volt a következő állomás, ahol régi templomot, harangtornyot néztünk, és valahogy megmászatták velünk a tornyot is. Itt egy helyi termékeket árusító boltban is körülnéztünk, egy táskával és három töltött péksüteménnyel távoztunk.

Majd egy forrás következett, ahol az volt az érdekes, hogy a víz nem a kövek közül, hanem a mederből, homokból bugyogott elő, mintha valami állat szeretne a felszínre jönni.

Még az eltévedés előtt édeskés gyümölcs szagát éreztük a kocsiban, mi lehet ez, az egyik ajándéknak vásárolt Saku sör lyukadt ki és folyt. Megálltunk és megsemmisítettük a dobozt, majd következett a rossz irány felismerése és hamarosan Kuressaare-ba érkeztünk. Itt egy halas helyen megebédeltünk, majd elmentünk a város fő nevezetességéhez, a várhoz, ami nagyon jó állapotban a tengerhez közel található. Jó labirintusszerű hely, sok-sok melléklépcsővel, elágazással, szobával és a kiállítások is nagyon érdekesek. Saaremaa, város és a vár történetét mutatják be, különösen részletes a szovjet időkről és a függetlenné válásról szóló rész. A kis középkori melléklépcsőknek köszönhetően nagyot lehet az időben ugrani, nekem sikerült a 18. századból rögtön a sztálini időkbe kerülni. A város neve egészen a 90-es évekig a Szovjetunióban Kingisepp(a) volt, egy kommunista után, akit helyben és a kiállításon is többször csak Viktorként említenek. Nagy szobra volt a városban, ledöntötték, a függetlenségi háború áldozatainak emlékműve lett a helyén. Aki erre jár, mindenképpen érdemes bemennie a várba.

A kempingbe bemenve összeszedtük a ruháinkat, amit a szél elfújt, elővigyázatosságból a nagyobb mosott darabok kerültek kötélre, nehogy alsóneműt kelljen a szomszédból visszahoznunk, majd kicsit még próbálkoztunk a tengeri fürdéssel, de hűvös volt már a levegő, a víz nem. Majd holnap, Jürmalában.

Nap nénije: Kühelkonnában sétálva, ahogy elhaladtunk a kőfal mellett egy kertben egyszer csak megmozdulni látszott egy bokor, kiderült, egy néni ült ott. Nem is akárki, a templom gondnoka, kifejezetten megkért minket, hogy írjunk a vendégkönyvbe, majd távcsövet adott, hogy menjünk fel a templom tornyába, nyugodtan kinyitva minden ajtót, amit tudunk és nézzük meg a harangot és a kilátást. Németül és oroszul is beszélt és ugyanígy tett minden látogatóval.

Nap bácsija: semmi konkrét, egyszerűen a Viktor motívum vonult végig a gyerekek szerint. 1.: Láttak egy embert, aki a bajusz kivételével egyik Viktor nevű ismerősünkre hasonlított. 2.: a múzeumi Viktor (Kingisepp) 3. A kempingbe befordult egy kisbusz, mint amilyen a fenti ismerősünknek van, mintha ő jött volna.