2017. Utazás Aquitániába - franciatura.blogspot.hu
2018. Utazás Macedóniába és Albániába - https://macedon-alban.blogspot.com/
Családi túra a Baltikumban
Ez a blog ötfős családunk három hetes utazását mutatja be, 2015. augusztusában, a Balti államokban.
2017. augusztus 23., szerda
2015. július 29., szerda
Blogjaink korábbi utazásainkról:
fertod-nordkapp.blogspot.com
lengyel2011.blogspot.com
nordsee-benelux.blogspot.com
fertod-bretagne.blogspot.com
england-scotland-2014.blogspot.com
És a legújabb:
http://kaukazus2016.blogspot.hu/
fertod-nordkapp.blogspot.com
lengyel2011.blogspot.com
nordsee-benelux.blogspot.com
fertod-bretagne.blogspot.com
england-scotland-2014.blogspot.com
És a legújabb:
http://kaukazus2016.blogspot.hu/
Augusztus 1.
Terv: utazás Fertődtől Raszyn-ig, kb. 710 km
Az első napunk a tervnek megfelelően alakult, nyugodt tempóban, probléma nélkül nagyjából 10 órát voltunk úton többszöri megállással, mire a Varsó közeli szállásra értünk. Indulástól számítva Szlovákián négy óra alatt keltünk át, Zwardon felé Lengyelországba, majd tovább Bielsko Biala, Katowice és Czestochowa irányába. Talán Csehország felé gyorsabb lehetett volna Czestochowa-ig, mert Ostrava-tól autópálya van, de így is szinte végig kétszer két sávos úton mentünk. A lengyel szakaszon a városok közelében sokszor kényszerítenek hirtelen megállásra a lámpák, a körforgalom nem jellemző. Ilyen hirtelen megállásokból tanúi voltunk egy balesetnek is, éppen megálltunk egy parkolóban, amikor három-négy autó egymásba csúszott.
Említésre méltóak még az autóúton kerékpározók és az út mellett áfonyát és rókagombát áruló emberek.
A szállásunk egy két szobás apartman öt ággyal, 200 zlotyért, azaz kb. 15000 forintért ötünknek, ez a Hotel Korona Raszyn-ban. Érkezés után szerettünk volna valamilyen lengyel vacsorát enni, de sokáig sétálva csak egy pizzázót találtunk. De jó volt az is.
Idén is választanak a gyerekek nap nénijét és bácsiját: az előbbi a recepciós néni, csak lengyelül beszél, utóbbi a pizzériás fiú, aki viszont nagyon szívesen és jól beszélt angolul.
Terv: utazás Fertődtől Raszyn-ig, kb. 710 km
Az első napunk a tervnek megfelelően alakult, nyugodt tempóban, probléma nélkül nagyjából 10 órát voltunk úton többszöri megállással, mire a Varsó közeli szállásra értünk. Indulástól számítva Szlovákián négy óra alatt keltünk át, Zwardon felé Lengyelországba, majd tovább Bielsko Biala, Katowice és Czestochowa irányába. Talán Csehország felé gyorsabb lehetett volna Czestochowa-ig, mert Ostrava-tól autópálya van, de így is szinte végig kétszer két sávos úton mentünk. A lengyel szakaszon a városok közelében sokszor kényszerítenek hirtelen megállásra a lámpák, a körforgalom nem jellemző. Ilyen hirtelen megállásokból tanúi voltunk egy balesetnek is, éppen megálltunk egy parkolóban, amikor három-négy autó egymásba csúszott.
Említésre méltóak még az autóúton kerékpározók és az út mellett áfonyát és rókagombát áruló emberek.
A szállásunk egy két szobás apartman öt ággyal, 200 zlotyért, azaz kb. 15000 forintért ötünknek, ez a Hotel Korona Raszyn-ban. Érkezés után szerettünk volna valamilyen lengyel vacsorát enni, de sokáig sétálva csak egy pizzázót találtunk. De jó volt az is.
Idén is választanak a gyerekek nap nénijét és bácsiját: az előbbi a recepciós néni, csak lengyelül beszél, utóbbi a pizzériás fiú, aki viszont nagyon szívesen és jól beszélt angolul.
Parkoló Szlovákiában, Zsolna előtt
Raszyn, ul. Krakowska, pillantás egy hídról
Augusztus 2.
Terv: utazás Raszynból Vilniusba, kb. 471 km
Terv: utazás Raszynból Vilniusba, kb. 471 km
Vasárnap reggel negyed nyolc körül már elindultunk
Raszynból, hogy Varsót megkerülve Litvánia felé haladjunk. Négy éve jártunk már
a fővárosban, ahhoz képest azt tapasztaltuk, hogy komoly útépítések zajlottak a
város körül, bár az egész útra igaz ez, amerre jártunk. Rendszerint kétszer két
sávos utak vannak, ha nem, akkor is széles, jó aszfalton lehet haladni. Azoknál
a városoknál, ahol legalább két út fut össze, szinte mindenhol kész az elkerülő
út, vagy éppen épül.
Útközben egy kávézóban reggeliztünk, majd Lomza-n és
Augustow-on keresztül az Ogrodniki határátkelő felé mentünk. Az utolsó szakasz
különösen szép volt, erdők vagy tavak mellett vezetett az út. Litvániába átérve
nagyon lecsökkent a forgalom, a sűrűn lakott településeket elszórt tanyák
váltották fel. Az országba beérve azonnal volt egy információs épület
prospektusokkal, wc-vel.
Közben az órát is előrehajtottuk, így majdnem négy óra lett, mire Valkininkai-ban egy kis étteremben megebédeltünk. Előtte olvastunk mindenfélét a litván ételekről és felszolgálásról az útikönyvben, így volt mit tesztelni: kértünk egy napi levest, ami végülis egy gazdag sóskaleves lett, de a felszolgáló nem tudta elmondani angolul, mi az. Nem baj, Zolinak ízlett. Kértünk cepelinai-t: erre azt mondta a felszolgáló, hogy már csak egy fél van. Kértük. Kértünk még koldinai-t, ami húsos derelyeszerű étel volt most, krumplis blyni-t, ami palacsintaféle, hasonló a cicegéhez, ezen kívül két adag húsos ételt. Az ételek nem egyszerre jöttek, de végül minden elfogyott. Végül összesen vízzel együtt fizettünk 22.70 €-t.
Közben az órát is előrehajtottuk, így majdnem négy óra lett, mire Valkininkai-ban egy kis étteremben megebédeltünk. Előtte olvastunk mindenfélét a litván ételekről és felszolgálásról az útikönyvben, így volt mit tesztelni: kértünk egy napi levest, ami végülis egy gazdag sóskaleves lett, de a felszolgáló nem tudta elmondani angolul, mi az. Nem baj, Zolinak ízlett. Kértünk cepelinai-t: erre azt mondta a felszolgáló, hogy már csak egy fél van. Kértük. Kértünk még koldinai-t, ami húsos derelyeszerű étel volt most, krumplis blyni-t, ami palacsintaféle, hasonló a cicegéhez, ezen kívül két adag húsos ételt. Az ételek nem egyszerre jöttek, de végül minden elfogyott. Végül összesen vízzel együtt fizettünk 22.70 €-t.
Útközben még láttunk megint egy balesetet – fehérorosz előzgető
karambolozott, korábban még minket is előzgetett -, azon kívül sok vicces
településnevet, mint Kukiskés, Rudiskés, stb. Beleolvastunk az útikönyvbe is,
kiderült, hogy a Jó estét! az Labas vakaras, mondjuk lettül meg majd Lab vakar
lesz.
A Vilnius-i kemping nincs messze a folyóparttól, nyugodt
környéken van. Ahhoz képest, hogy a balti országok alapvetően laposak,
mégiscsak sokat kellett dombnak felfelé tekerni, mikor főzés és vacsora után
elmentünk felfedezni, hogy hol van bolt. Nagyon jó kis kemping, egyszerűen
megoldva, konténerekben vannak a kiszolgáló helyiségek. Jó volt a fogadtatás,
percek alatt bejelentkeztünk, azonnal adtak térképeket. A három éjszakára
fizettem összesen 63.50 € -t, árammal, wifivel együtt. A szomszédunk egy
magányos német, aki két hónap alatt felment a Nordkapp-ig, majd lejött a Balti
államokba, tett egy hajókörutat Stockholmba és Szentpétervárra, bejárta a három
országot és holnap indul hazafelé. Mindezt egy átalakított régi VW kisbuszban,
amiben alszik. Rengeteg nemzet van itt, sok-sok lakóautó, van, aki mosógépet is
hozott és ki van állítva a fűre (?). Van
ír, angol, német, olasz, francia, lengyel és épp most láttam meg egy osztrákot
is.
A nap bácsijának a szomszéd német lett megválasztva, bár lett volna több jelölt is. A nap nénije egy rendőrnő, aki nem állított meg bennünket, csak mosolygott ránk. Sorban megállítottak a határ közelében majdnem mindenkit, nekünk csak intettek. Szerintem csak nem akartak velünk küszködni, nyelvileg. Érdekes még, hogy a rendszámtáblánk nagyon hasonlít a litván táblához, legfeljebb második ránézésre derül ki, hogy mégsem litván.
A nap bácsijának a szomszéd német lett megválasztva, bár lett volna több jelölt is. A nap nénije egy rendőrnő, aki nem állított meg bennünket, csak mosolygott ránk. Sorban megállítottak a határ közelében majdnem mindenkit, nekünk csak intettek. Szerintem csak nem akartak velünk küszködni, nyelvileg. Érdekes még, hogy a rendszámtáblánk nagyon hasonlít a litván táblához, legfeljebb második ránézésre derül ki, hogy mégsem litván.
Első litván éttermünk
Áll a sátor a Vilnius-i kempingben
Augusztus 3.
Terv: városnézés Vilniusban
Terv: városnézés Vilniusban
Hosszú, meleg napunk volt ma Vilniusban. Reggelire már helyi
kenyeret és pékárut ettünk, a savanykás-édeskés rozskenyér különösen finom. A
recepción kaptunk 3€-s napijegy kártyákat, elgyalogoltunk a következő
trolimegállóig, ahonnét a vasútállomásig vitt a troli, itt már a belváros
kezdődött.
Még a belváros előtt, utca Vilniusban
A Napnyugta-kapunál rögtön egy magyar nyelvű emléktáblába
futottunk bele. Megnéztük az itt található bazilikát és benne a csodatévő
ikont. Ezután a térképünk ajánlását követve még megnéztünk pár templomot,
érdekes utcákat. Bementünk a Báthory István által alapított egyetemre, amelynek
egymásból nyíló udvarai szintén látogathatóak. Majd az utca közepén leültünk
ebédelni egy Naked bite nevű étteremben, ahol nagyon jól elkészített fűszeres
gombalevest, valaki konfitált kacsát, mások marhasültet ettek. Itt a három
levesért, négy főételért 30 € alatt fizettünk. Valójában a nap folyamán még
leültünk 2-3-szor valahol, de rosszat sehol sem ettünk.
Ebédre várva, az egykori gettóban
Étlap
Gombakrémleves
Fenn kacsacomb, lenn marhasült
Kegyhely a bazilikában
A városháza előtti tér
Az egyik egyetemi udvar...
...és egy másik, benne a Szt. János templommal
A Literatu utcán keresztül jutottunk el az Uzupis
városrészbe, ami művészek félhivatalos köztársasága.
Később felmentünk a vár tornyába – felvonóval a melegre
tekintettel - , és megnéztük onnét is a város tornyait. A toronyban volt egy
kis kiállítás is filmvetítéssel Litvánia legújabb kori történelméről, például
az 1989-es nagy élő láncról láthattunk felvételeket. Akkor a Szovjetúniótól
való elszakadásért kétmillió ember alkotott láncot Tallinntól Vilniusig.
Lejőve a várból még oroszul útbaigazítottam két gyévuskát
(Mi van ott, ha arra mennek tovább?), majd egy buszra felszállva Vilnius
modern, toronyházas negyedébe mentünk, ahol végül az Európa bevásárlóközpontban
pihentünk egy kicsit.
Szt. Anna templom, vörös téglából
A vilniusi katedrális
Kilátás Genimidas bástyájából az új városrészre és a Narev folyóra
Toronyházak a másik oldalról
Zoli mérése alapján több mint 17.5 km-t gyalogoltunk ma.
Kényelmes, vastag vagy merev talpú cipő ajánlott a nagyköves utcák miatt. Úgy
látszik, minden napra jut egy baleset, most fagylaltozás közben láttuk, ahogy
egy taxiba tolat egy áruszállító kisteherautó.
A nap nénije így a kisteherautót vezető hölgy lett, a nap
bácsija pedig a pincér az ebédelős helyen.
A kemping az expó épülete mögött van
A legközelebbi bolt
A Napnyugta kapu kívülről, balra tőle az emléktábla
A kapu belül
Két pravoszláv templom
Báthory emléktáblája az egyetemen
Képek az egyetem 12 udvaráról
A Literatu utcán művészek helyeztek el kis műalkotásokat
Az Uzupis "köztársaság" bejárata
Ilyen is van Uzupisban, jobbra a Hableány szobra lemaradt,
de itt már látható.
Uzupis jelképe
Utcakép, fotóssal
A vár felújított bástyája, ahová felvonó is vezet
A Fejedelmi palota, de hétfőn zárva
A katedrális különálló tornya
Augusztus 4.
Terv: kirándulás Trakai-ba, biciklitúra
Terv: kirándulás Trakai-ba, biciklitúra
Ma a félórás autóútra lévő Trakai-ba kirándultunk, ami
Litvánia egyik legnagyobb nevezetessége. A Galve tóban álló vízivárról van szó,
amelyet a középkorban megintcsak Genimidas kezdett el építeni. Évszázadokig
romos állapotban volt, csak a 20. században állították helyre.
Ahhoz képest, hogy sok turistát vonz, szinte a bejárat
mellett találtunk parkolót. Amúgy a helyi háztulajdonosok, idős nénik, az
udvarukat parkolónak alakították ki, oda is be lehet állni. Hivatalosan a
parkolás 90 cent óránként. A tömeglátványosság relatív itt, van sok látogató,
de nem tapossuk egymás sarkát. 6/3€ a belépő a várba, ezért a felújított belső
tereket, a vár helyreállításáról, történetéről szóló kiállítást és egy litván
történeti kiállítást lehet végignézni.
Trakai - vízivár
A vár belső udvara
Kastély a tó másik oldalán
Kibinine étterem bejárata
Egy a régi faházak közül
Ma is nagy meleg volt, 30-32 fok, ezért úgy döntöttünk, még
ebéd előtt biciklizünk nem túl sokat, majd délután pedig vízibiciklizünk. Így
eltekertünk 6-8 km-t egy szép fehér kastélyhoz a tó másik oldalára, majd
vissza, a többségnek elég is volt ennyi. Közben felfedeztünk a Kibinine
vendéglőt, amely karaita specialitásokat kínál és az útikönyv is írt róla. A
karaiták egy törökkel rokon népcsoport, amelyet védelmi célokra telepítettek
ide még a középkorban. Ma már csak kevés leszármazott van, de ápolják a
kulturájukat. Ebben a vendéglőben nagyon nagy volt a választék, főleg kibinait
evett a többség. Ezt az ételt hasonlónak találtuk a négy évvel ezelőtt
Torunban, Lengyelországban evett sütőben sült piroghoz, valamint a tavaly
Cornwallban fogyasztott cornish pasty-hoz. Tehát ettünk négy levest, a
felszolgáló itt sem tudta elmondani angolul, hogy milyen leves a napi leves, csak
azt, hogy zöldség. Krumplis – édes káposztás leves volt. Elfogyott még kilenc
kibinai, úgymint hagyományos húsos, gombás, gombás-sonkás, spenótos-túrós,
csirkés kibinai kifejezetten hagymagyűlölőknek. Megettünk egy adag cepelinait,
egy kijevi csirkemellet, három desszertet, mindehhez három liter
citromos-mentás vizet, és ez éppen 40 € volt.
A többiek még fontolgatják, hogy kóstoljanak-e kvaszt, nekem ez nem jutna eszembe (30 éve voltak ilyenből ragacsos-büdös automaták a Szovjetunióban). Itt sokan ittak ilyet.
Cepelinai
Kibinai
A többiek még fontolgatják, hogy kóstoljanak-e kvaszt, nekem ez nem jutna eszembe (30 éve voltak ilyenből ragacsos-büdös automaták a Szovjetunióban). Itt sokan ittak ilyet.
Ebéd után, negyed négykor elmentünk egy órára vízibiciklizni
a vár körül (7€), közben két gyermek a tóban is fürdött, önszántukból. Kellemes
volt a víz a nagy melegben. Mindeközben Zoli Trakai városába biciklizett be
kávézni-süteményezni. Állítólag az is nagyon finom volt.
Egy-két apró ajándéktárgy vétele után visszajöttünk a
kempingbe, ahonnét hárman még fürödni mentek a közeli folyóhoz. Az azért
hidegebb volt, mint a tó vize.
Jellemző ajándéktárgyak egyébként a borostyán, vászon holmik,
fura sapkák, fazekas áru, faragott dolgok.
Nap bácsija: vízibiciklis, akinek nem tudtunk igazolványt felmutatni, de valószínűleg bizalmat gerjesztettünk és odaadta anélkül is. Nap nénije: több esélyes is van, végül az a ázsiai nő lett a befutó, aki a várban guggolt és nézte a fényképeit.
Nap bácsija: vízibiciklis, akinek nem tudtunk igazolványt felmutatni, de valószínűleg bizalmat gerjesztettünk és odaadta anélkül is. Nap nénije: több esélyes is van, végül az a ázsiai nő lett a befutó, aki a várban guggolt és nézte a fényképeit.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)